Megint csak 1600km-re az irodától, a patak túloldalán tudtam parkolni.

Először elkeserített a gondolat, hogy szakadó esőben, 5 fokban kell odáig lesétálnom, nyáron nem tűnik nagynak a távolság, de most egy kicsit igen.

Aztán eszembe jutott, hogy a séta jót tesz, a hideg víz meg erősíti a testet és a lelket, viszont a jeges, csontig hatoló északi szél jótékony élettani hatásai közül most egy sem jut az eszembe, pedig biztos van neki, talán a Kati által említett libabőrizom-erősítő hatásán kívül is.

Brüü.

Viszont az én áldott jó lélek édesanyám, aki mellesleg simán tájékozódózseni, tőle örökölhettem én is, nálam aludt tegnap. Reggel mondtam, mikor indult hazafelé, én meg munkába, hogy m2, m0, m3, Miskolc, el se lehet téveszteni. Fél óra múlva hív, hogy a Vácin araszol befelé, mit csináljon? :-)

Soha nem fogom megtudni, hol tévedett 180 fokot és 40 km-t :-D

Update: begyűjtöttem a városban, elvezettem egy nyílegyenes, M3ba csatlakozó útig (Szerencs utca), majd mentem dolgozni. Még az autóban ültem, amikor hívott, hogy na, az M3-on megy, rendben van.

Este tudtam meg, hogy akkor fogott gyanút, mikor maga előtt meglátta a budai hegyeket. Valahol a Nagy Lajoson fordult meg... :-) Később hívtam, azt mondta, rendben hazaért, de én mintha olasz beszédet hallottam volna a háttérben... :-)