Annyi minden történt az elmúlt hetekben, napokban, amit nem is blogtam, nem is tweet-tem (ja, ha valaki lemaradt volna, drojid bácsi most már a twitteren is jelen van.

Megpróbálom sorra felidézni, miről gondoltam azt, hogy juj ezt blogni kellene.

Először is, nagy köszönet Tusynak és a Macskának, hogy az előbbi az utóbbitól szerzett nekem egy Thule tetőboxot. Vettem egy klassz keresztlécet a csomagtartóra, már csak össze kell rakni, tele kell pakolni, és irány a Balcsi.

Szombat reggel elmentünk Ostyával futni a 3as6árh1re, 10 km volt a terv, mondjuk 8 és felet sikerült lefutnom belőle, a többit szégyenszemre lesétáltam. Futásra teljesen alkalmatlan cipőben mentem, arra teljesen alkalmatlan nadrágban indultam, úgyhogy hamar véresre voltam törve és dörzsölve. Sportszerű nehezítés volt továbbá, hogy nem ettem péntek délben, péntek este, és szombat reggel sem, azt hiszem, ilyet nem szabad csinálni terepfutás előtt. :-) Minden szenvedés ellenére azért nekem nagyon tetszett, olyannyira, hogy tervezem egy futócipő és egy futónadrág beszerzését is, majd egyszer... :-)

Időrendben a következő talán az volt, hogy feltöltöttük kaviccsal és rendberaktuk kicsinyt a két házfél feljáróját elválasztó dzsungelt. Közben találtam egy gyönyörű sáskát, olyan 10 centi hosszú állat, nagy, megnyúlt fejjel. Hogy ne legyen a rendbetétel áldozata, átmenetileg betelepítettem a kertbe. Legnagyobb sajnálatomra pár órával később holtan, lábak nélkül heverve találtam a kocsi mögött, és sejtelmem sincs, hogy mi történhetett vele. Ha madár ette, akkor miért a húsos, finom részt hagyta meg, és a vacak lábakat csipegette le? Sajnáltam mindenesetre szegényt, tényleg nagyon szép volt.

Itt már annyira fáradt voltam, hogy kis filmszakadás következik, fogalmam sincs, mit csináltunk a következő pár napban :-) Ha eszembe jut, majd pótolom.

Tegnap este meg eljöttünk (le, fel, át) Miskolcra, kicsit több, mint egy óra volt az út, nem voltak sokan, aki meg mégis véletlenül az utunkba akadt, az lehúzódott illemtudóan, kivéve egy idióta, barom, hülye állat motorost, aki felváltva ment 120 és 180 között tetszőlegesen választott sebességgel. Amikor mögé értem, akkor 120-szal ment, lehúzódott a külsőbe. Gyorsítottam, ő is gyorsított. Kb. 160-nal értünk utol egy teherautót, gyorsított, és vagy 180-nal csusszant át a kb két méteres résen közöttünk, aztán beállt elém, és lelassított 120ra. Nem teljesen értem, hogy miért csinálta, de ezt játszotta velünk egy ideig, aztán szerencsére lekanyarodott valahova.

Érdekesek az emberek egyébként az autópályán is, figyelmen kívül hagyják, hogy veszélyes üzem. Kedd este két srác azzal szórakozott, hogy beálltak elénk valami pici mazdával, folyamatosan nyomva az ablakmosót, teljesen összefröcskölve minket. Amikor kiálltunk mögülük, akkor ők is kijöttek a külső sávba, lelassítottak. Mi gyorsítunk, vissza a belsőbe, erre ők is, kivágnak elénk, ablakmosó... aztán amikor végül elhúztunk mellettük, akkor átvigyorogtak :-( Nem értem. Biztos jó móka pedig, de akkor sem értem.

Itt viszont nyugi van, játszom a gyerekkel, almát szedünk, dédiket látogatunk, szóval jó. Holnap meg esküvő, az annyira nem csábít most, de utána Balaton, azt viszont várom már nagyon, remélem, jó időnk is lesz.

Hát így.